1941-1983 

A klub 1941-ben alakult, Székesfehérvári Vadásztölténygyár SK néven. 1950. március 10-én újjálapították a klubbot, Vadásztölténygyári Vasas néven. Az 1957-1958-as szezonban szerepelt a csapat először az NB II-ben, míg az élvonalba tíz évvel késöbb 1967-ben jutott fel. 1968-ban átkeresztelték az egyesületet Videoton SC névre.

Az első élvonalbeli szezon nem sikerült jól, kiesetek, de egy idény után azonnal visszajutottak, és stabil élvonalbeli csapattá váltak, Kovács Ferenc edzősködése idején 5 év alatt 7.-nél nem lett rosszabb a klub, s az 1975/1976-os idényben a mai napig története legjobb helyezését elérve 2. helyen végzett. A sikeredző távoztával a csapat rendre lemaradt a dobogóról, s 1983-ban majdnem kiesett.

A Videoton menetelése az UEFA-kupában 

A mester, Kovács Ferenc visszatért, és csapat elérte fénykorát. A bajnokságban harmadik helyen végzett, míg Szabó József gólkirály lett. Az 1984-1985-es UEFA-kupa kiírásban a csapat kiejtette a Dukla Prahát, a PSG-t, a Partizán Belgrádot, a Manchester Unitedet és a Zseljeznicart is. A döntő első felvonását sérülések és eltiltások miatt nehéz helyzetben várta a csapat. A mérkőzésre Székesfehérváron került sor, ahol 40 000 néző előtt 3-0-ra kikaptak a spanyol Real Madridtól. Bár a visszavágón bravúrt végrehajtva 1-0-ra legyőzték jóval nevesebb riválisukat, 3-1-es összesítéssel másodikok lettek. Ezidáig ez a magyar labdarúgás utolsó európai kupadöntője. A sikercsapatot később szétszedték – ebben elsősorban a pártvonalon is támogatott Budapesti Honvéd jeleskedett -, így nem lett folytatása a történetnek.

1988-1995 

A következő években jelentős visszaesés következett, s 1988-ban új edző került a csapat élére. A csapat negyedik lett, köszönhetően rossz büntetőrúgásainak, ugyanis abban a kiírásban el kellett dönteni a mérkőzéseket, a bajnokság gólkirálya a fehérvári gárdából került ki, Petres Tamás személyében. A következő szezonban 9. lett a gárda, 1991-ben új neve lett a klubnak, Videoton Walthamra. A következő években, jó középcsapatnak számított az akkor még Vidi, ugyanis 1993-ban elhagyta ezt a nevet, s felvette a Parmalat FC-t. A klub parmalatos érájában nagy sikert nem ért el, s 1995 telén ismét új névvel barátkozhattak a fehérvári drukkerek, Fehérvár 96 PFC lett a hivatalos név. A névkeringő folytatódott 1997-ben visszakapta a Videoton nevet, Videoton FCF néven szerepelt a továbbiakban.

A 1996/97-es idényben Disztl László irányításával 8. lett a gárda, a következő évben megütötte a kiesés szele a Videotont, a szezon közben már harmadik edzőként kinevezett Csongrádi Ferenc vezetésével végül az osztályozón bent maradtak. Az 1998/1999 szezon is a szélmalomharcról szólt, az időközben odavitt Verebes József sem tudott varázsolni, vele is kiesett a gárda. A mágusnak becézett mestert szinte szó szerint elkergették Székesfehérvárról, s jött Csank János. Az egri mesterrel simán jutott vissza a gárda. A gárdát ismét Csongrádi irányította, de nem ment jól a gárdának, így jött Várhidi Péter. A korábban Újpesten bajnokcsapatot csináló szakemberrel, előbb bent maradtak, majd hosszú idő után újra előkelő helyen végzett a gárda, 5. lett. Az elkövetkező években évente cserélődtek az edzők, ráadásul 2005 tavaszára kiderült, óriási adósságot halmozott fel a gárda, s kiszállt a Videoton. A klubvezetés ugyan szerette volna, ha megtarthatták volna a nevet, ám azt a vállalat nem volt hajlandó megengedni. Így a névből maradt az FCF, azaz FC Fehérvárrá keresztelődött. Bár több meghatározó játékos távozott, az idényt fiatalokkal telitűzdelve végig játszotta a csapat pénz nélkül, s végül meglepetésre a 8. lett a gárda, úgy, hogy többek között győzött az Üllői úton is.

A 2005/2006-os idényben újra szilárd anyagi lábakon állt a klub, s története első kupagyőzelmét szerezte meg, a Vasas legyőzésével. Így ismét nemzetközi porondra lépett a csapat, de megközelíteni sem tudta a korábbi menetelést. A nyáron már érződött, hogy nincs minden rendben, ugyanis a klub nem erősített, ráadásul eladták legjobbjukat, a román Daniel Tudort. A csapat az első kört még túl élte egyetlen magyarként, a kazah Kairat Almaty-t kiverve. A követező fordulóban a svájci Grashoppers ellen, 8000 néző előtt, egy reménykeltő hazai 1-1 után sokan bíztak benne, hogy tovább juthat a gárda. Svájcban mint egy 120 fehérvári szurkoló kísérte el a csapatot, azonban két gólos vereséget szenvedve véget ért a kupakaland. A bajnokságban is döcögött a gárdának, a sikeredző Csertői Aurélt kirúgták. A téli szünetben a csapatból több meghatározó labdarúgót eladtak, főképp csatárokat, Sitku Illést és Horváth Ferencet. A Fehérvár a 6. helyen zárt.

Úgy tűnt az anyagi helyzet rendeződik, egy tehetős fehérvári üzletember Szauerwein Tivadar vette meg a klubbot. A kisebbségi tulajdonosok azonban keresztbe tettek neki, többször megtámadták üzletrészének megszerzését. A 2007/08-as bajnokság elején a klub akadozott, de a 4. fordulóval megkezdték a jó szereplést, a 9. fordulóra a csapat már a második helyen áll. A jó szereplés után jöttek a komoly pénzügyi gondok, a csapat egymás után 5 vereséget szenvedett. A Liga-kupa negyed döntőjében Győrben 2-2-es döntetlent játszott a csapat, így idegenben lőtt góllal bejutott az elődöntőbe, ahol a Zalaegerszegi TE csapatával küzd meg a döntőbe kerülésért. A csapat Zalaegerszegen 2:1-es vereséget szenvedett, Székesfehérváron 3:1-es arányban nyert az FC Fehérvár csapata, így a csapat bejutott a Ligakupa döntőjébe, ahol a Diósgyőr csapatával mérkőzhet meg a serlegért. Hazai pályán a fehérváriak 3:0-ára győztek, s bár a visszavágón kikaptak 2-1-re, elnyerték a magyar labdarúgás történetének első ligakupájának őszi idényét. Azonban az őszi szezon végén a csapatot első fokon kizárták az NB I-ből.

Ezek után megvált Szauerwein a csapattól, s Garancsi István nagyvállalkozó vásárolta meg a csapatot. Az új tulajdonos a közel egy millárdos tartozásból azonnal rendezett közel 180 millió forintot, s megkezdte az élvonalbeli tagság visszaszerzésének folyamatát. 

Garancsi úr intézkedéseinek hála, az FC Fehérvár visszakapta a licencét. Mindeközben a csapat tagjaival is leültek beszélni, főként a kulcsjátékosokkal. Valamennyi játékossal megegyeztek, de Mario Bozic és Jusuf Dajic nem volt hajlandó elfogadni a feltételeket. Később Jusuf Dajic igent mondott a vezetőségnek, s elfogatta a szerződést, amely 2009 nyaráig köti őt a csapathoz.

A licenc gondok megoldódásával az átigazolási piacon is elkezdődött a mozgolódás a Vidi részéről is. A megszűnés közelében lévő FC Sopron csapatától elhoztuk Sifter Tamást, illetve a REAC csapatától Polonkai Attilat. Az erősítéssel a csapat célja a nemzetközi kupák valamelyikében való részvétel. Időközben még két játékost szerződtetett a klub, igaz kisebb neveket, mint az eddigi igazolások. A vezetőség megegyezett Lázár Pállal, aki megfordult többek között az FC Sopronban, illetve a Tatabányától elküldött Sándor Istvánt is a csapat tagjainak tarthatjuk a továbbiakban. Mario Boziccsal a vezetőség továbbra se jutott kompromisszumra, így egyre nagyobb a valószínűsége - ha kivásárolja - akkor a nagy rivális Újpest FC csapatánál folytatja pályafutását. Tavasszal elért eredmények alapján, a Vidi 2. helyen végzett a tavaszi tabellán, sikerült elérni a kitűzött 5. helyezést. A Liga Kupa nagy döntőjében legyőzte a DVSC csapatát, így megérdemelten hódította el, az első ízben kiírt sorozatot.